Rosivall Kinga: A pötty nélküli katica

2012. április 22.

– Te így vagy különleges! – vigasztalta anyukája, de hiába. Pirit nem lehetett megnyugtatni.

– Elmegyek és megkeresem a pöttyeimet, akárhol is vannak! – mondta Piri.

Egy napos tavaszi délelőtt felkereste Pamacsékat, a mókuscsaládot.

– Hát te mi járatban vagy errefelé? – kérdezték tőle.

– Nincsenek meg a pici fekete pöttyeim – mutatta Piri csupasz szárnyait a mókusoknak. – Biztosan elvesztek valahol, őket keresem.

– Sajnos, fogalmunk sincs, merre lehetnek – felelték együtt érzően a mókusok.

– Hohó, de hát itt vannak, megvannak! – örvendezett Piri, és már repült is az asztal közepére, a csokoládétortához.

– De hiszen ezek nem a te pöttyöcskéid. Ezek csokoládégolyócskák a születésnapi tortánkon.

Másnap Piri meglátogatta Szurit, a sünit. Neki is elpanaszolta a bánatát.

– Szuri, te talán tudsz nekem segíteni. Nem láttad a pici fekete pöttyeimet?

– Sajnos nem – válaszolta Szuri.

– Hogyhogy nem? Hiszen idenézz, itt vannak! – kiáltott fel Piri, és rámutatott a süni odújában lévő almárium egyik polcára.

– De Pirike, ezek nem a te pöttyeid, ezek a télire eltett mazsolák – nevetett Szuri.

Piri tovább búslakodott. Már csak egyetlen reménye maradt, Turka, a vakond. Jó barát volt, és mindig akadt egy jó tanácsa. Korán reggel felkereste hát Turkát, akinél éppen volt látogatóban volt Cérna, a pók.

– Hát téged mi szél hozott erre? Bújj be! – tessékelte be a vakond Pirit. – Miért lógatod úgy az orrod?

– Nincsenek meg a pöttyeim. Napok óta keresem őket, de mintha a föld nyelte volna el őket.

– Sajnos én sem tudom, hová lettek a pöttyeid – mondta bánatosan Turka.

– Dehogynem, hisz ott vannak az orrod előtt, az ingeden! – kiáltott Piri.

– Hol? De hát ezek nem a te pöttyöcskéid, ezek csak egyszerű fekete gombok.

Piri elkeseredett.

– Most mitévő legyek? Úgy látszik, nekem sosem lesznek pöttyeim, mint a többi katicának.

– Majd én segítek rajtad! – szólalt meg váratlanul Cérna, a pók. – Én vagyok Kerekerdő legügyesebb szövőmestere. Egy-kettőre varrok neked egy vékony piros köpenykét, fekete pöttyökkel. Ha ezt felveszed, éppen olyan leszel, mint a többi katica.

Piri nagyon megörült.

– Sőt, tudod mit? – nevetett Cérna. – Varrok neked egy fekete köpenyt is, hét lyukkal! Ha a fekete köpenyt veszed fel, olyan leszel, mintha fekete szárnyaid volnának piros pöttyökkel. Ilyet még senki sem látott! Továbbra is különleges katica leszel: egyszer piros katica fekete pöttyökkel, máskor pedig fekete katica piros pöttyökkel. Attól függ, milyen kedved van, és melyik köpenyt veszed fel!

Pirike csak ámult-bámult, és sugárzott a boldogságtól. Nem győzött csodálkozni Cérna leleményességén, és hálásan megköszönte neki a segítséget.

– El sem tudod képzelni, hogy milyen boldoggá tettél! – kacagott a katica.

Azután egy darabig hol a fekete lyukas köpenyt, hol a fekete foltos köpenyt vette magára, mindaddig, amíg észre nem vette, hogy nincs különbség. Bármelyik köpenyt is hordta, társai ugyanúgy játszottak vele, ugyanúgy szóltak hozzá. Végül el is hagyta a köpenyek cserélgetését, és megmaradt boldog piros katicának.

A mese a Médiaunió Alapítvány 2011-es Mesélj mindennap! kampányának meseíró pályázatára érkezett.