Minden mesélő szülő ösztönös meseterapeuta
2012. március 21.
A mesélés a szeretet jelzése is. Hangulatot, érzelmeket igényel. A mesélés alkalma, helyzete, rituáléi, ismétlődése, változatlansága, hangulata, érzelmei a biztonság pillanatait jelentik a mindennapok viharaiban. Teremtsük meg tehát a mesélés feltételeit, tanítsuk meg rá gyermekeinket is – tanácsolja cikkében Juhász László, a „Mesélj mindennap!” kampány pszichológus szakértője.Egyes statisztikák szerint ma egy gyermekre egy nap csak hét perc jut a szüleitől! Pedig a mesehallgatás szükséglet, amely kialakítható, s amelynek hiánya feszültséget teremt a gyermekben. A feszültség a beteljesedésig egyre fokozódik. Ebből képződik a mesehallgatás igénye, motivációja. Soha nem gondolkoztak el azon, hogy miért délután és este mesél ma is a legtöbb szülő gyermekének?
Testi és lelki egészségünk kulcsa
Az alvás magába foglalja a hipnoterápia és a figyelem képességének nagyon fontos tulajdonságait, szakaszait. Ha altatáskor meséinkbe beépítjük e módszereket, csökkenthetjük, megszüntethetjük gyermekeink szorongásait. A mesék több száz betegség gyors és hatékony kezelésének feltételeit óvják és teremtik meg! Erre jó példa a Grimm-testvérek „A csillagtallérok” című, önzetlenségről szóló, szép meséje. Szakemberek jól tudják, hogy immunerősítő. Testi és lelki egészségünk kulcsai is a mesék, amelyeket felnőttkorban szinten tart az olvasás.
Azt is fontos tudni, hogy a szülő a mesékhez többféle játékot, foglalkozást rendelhet hozzá. Emlékeztető funkcióikkal és az együtt, egymástól való tanulással, az élmények és az érzelmek közvetítésével, megosztásával nagyon fontos, életre szóló tanulási folyamatok.
Statikus és interaktív mesélés
A mesemondás tanítható és tanulható. Gyermekkorunkban utánzással, később önképzéssel. Hazánkban a Hagyományok Házában vannak ilyen foglalkozások, de lehetőséget adnak az olyan spontán, önszerveződő közösségi kezdeményezések, mint például a Wekerle telepi. A hivatásos mesemondók gyakran fellépnek nyilvános, díjmentes rendezvényeken is. A mesetanulás módszereiről, a mesemondás mikéntjéről már sok kötet született. (Pl. Raffay Judit: A magyar mesemondás hagyományai. Hagyományok Háza, Budapest, 2004.) Többféle módszere is létezik, egyéni és csoportos, helyzettől függően másfélék. A teljesség igénye nélkül néhány példa. Lehet például statikus, amikor a mesélő csak áll, a szemével és a hangjával játszik, nem gesztikulál. Mások néha kiszólnak a meséből, kilépve a helyzetből, véleményüket közlik a hallgatósággal, segítségüket kérik, bevonják őket a játékba. Ez már interaktív, dinamikusabb technika.
A mellékelt képen egy ilyen verseny harmadik osztályos nyerteseit, Damjanovics Míra Lillát, Erdős Edvárdot és Császár Sarolta fel készítő tanárukat látják (Alsónémedi, 2011. évi Faluház Fesztivál, népdal és mesemondó verseny). Nézzék ezeket a csillogó szemeket! A mesemondás, hallgatás közös élmény gyermeknek, felnőttnek egyaránt!
A mesélés öröklődik
Válhat-e a szülőből, bárkiből igazi meseterapeuta? Igen, ha betartja az általam képviselt szabályt: „A mesék gyógyító célú, elsődlegesen pszichés folyamatokon alapuló tudatos alkalmazását meseterápiának nevezzük.” Vagyis minden mesélő szülő ösztönös meseterapeuta. Sokoldalúan fejleszti gyermekét, megóvja egészségét. Türelemmel viseli, amikor nap mint nap ugyanazt a mesét, szóról szóra meséli gyermekének, kérdéseire válaszol. S nemcsak azért örül, ha végre újat kér gyermeke, hanem azért is, mert tudja, hogy ő egy számára fontos problémát oldott meg ismét. Ilyen esetekben azt tanácsolom, hogy csak a gyermek kérdéseire válaszoljunk!
A mesélés, mesehallgatás generációról generációra hagyományozódik. Kutatásaim megerősítik azt a tézisemet, hogy azok a gyermekek, akiknek gyermekkorukban meséltek, azok a gyermekeiknek is mesélni fognak.