Merjünk játszani mesélés közben!

2012. január 15.

A mese oda és vissza hat: a gyerekre és a szülőre egyaránt. Hazay Tímea, a „Mesélj mindennap!” kampány szakértője szerint a legfontosabb, hogy a szülő is ráhangolódjon a mesélésre, merjen játszani a hangjával és az arcával, így nem csak a gyerek élvezi majd az esti összebújást.

Sok neves pszichológus leírta már, hogy az együtt töltött idő mennyiségénél fontosabb annak minősége. „Nem baj, ha nem sikerül minden egyes nap ugyanúgy fél órát együtt tölteni – öt-tíz percre talán mégis van esély, hogy sor kerüljön az esti mesére – mondja Hazay Tímea. – Ám ha azt mondjuk, hogy nincs idő a mesére, ezzel azt üzenhetjük gyermekünknek, hogy nincs időm rád.”

Persze nem könnyű elfelejteni a munkahelyünket, a problémáinkat, és nyugodtan, „mesére alkalmas állapotban” megfogni a csemeténk kezét esténként. „Mégis talán úgy van ez, ahogy a nevetőklubokkal: visszafelé is működik az inger – ha elkezdünk nevetni, mosolyogni, még ha erőltetve kezdtük is, előbb-utóbb jókedvünk lesz. Így van ez a meséléssel is, csak el kell kezdeni. Előbb-utóbb élvezni fogjuk magunk is, ha átéljük, amiről mesélünk, ha játszunk az arcunkkal, ha merünk boszorkányhangon vihogni vagy kismadárként csipogni. Gyermekünk az esti „házi színházat” nagy boldogsággal fogadja majd, hiszen egy felnőtt a valós és az elképzelt világot színesnek és izgalmasnak ábrázolja. Hangos-halk, magas-mély, lassú-gyors – a három nagy zenei ellentétpár segít abban, hogy legalább hatféle karaktert vagy hangulatot megmutassunk.

A világ – a mesevilág és a valóság is – színes, izgalmas, érdekes, szomorú, vidám... Ezt a gazdagságot meg is kell mutatnunk a gyerekeknek!”

Ha még több mesét szeretnél olvasni, folytasd a keresgélést a Magyar Olvasástárság (HunRA) vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán!
Támogatóink: