Koncz Erika: A kicsik is nagyon kellenek

2012. április 21.

Pénteken oltári nagy buli volt az ABC-ben. Nagy P születésnapja alkalmából volt mulatság. Mindenki jól érezte magát. Táncoltak, mókáztak, minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Akik elfáradtak vagy nem volt kedvük ugrándozni, egy asztal köré ültek és beszélgettek. Egyszer aztán kis a feltette a nagy kérdést, és ezzel mindent a feje tetejére állított.

– Idővel én is nagy leszek? – kérdezte.

– Nem. Te mindig kicsi maradsz, hisz ezért vagy kis a.

– De nagy P meg nagy! Ez nem igazság! – háborgott kis a.

– Ez így van rendjén, hisz ő nagy P-nek született.

– Hát, ha így állunk, akkor én ugyan nem eszem több tökfőzeléket! Csak csokit és csipszet, meg esetleg gumicukrot vagyok hajlandó fogyasztani – duzzogott kis a.

– Akkor kövér leszel, és nem fogsz elférni a vonalak között a füzetben – mondta nagy R.

– Na, és? Kit érdekelnek a betűk meg az írás?

– Dórit! Ő nagyon okos kislány. Szeptemberben megy iskolába, de már régóta nagyon kíváncsi a betűkre. Még rád is, pedig te meg sem érdemled. És köszönöm szépen, hogy elrontottad a szülinapomat! – fortyant fel nagy P.

Kis a nagyon elszégyellte magát. Azt hiszem, még pityergett is.

– Bocsánat! – mondta, aztán leült egy üres sarokba.

– Azért még nem dőlt össze a világ! Mit ér egy szülinapi buli meglepetésvendég nélkül? – kiáltotta nagy G.

Ekkor kinyílt az ajtó, és belépett rajta egy kislány. A kicsik mind odaszaladtak, és belecsimpaszkodtak a lábába örömükben. Illetve majdnem mindannyian. Kivéve kis a-t, ő még mindig a sarokban gubbasztott.

– Helló, kicsik és nagyok! Dóri vagyok. Már sokat hallottam rólatok. Most végre személyesen is megismerkedhetünk. Álljatok szépen sorba! Minden nagy mellé álljon egy kicsi, és fogjátok meg egymás kezét.

Se perc alatt összeállt az ABC. Minden nagybetű megfogta kis párja kezét, csupán nagy A mellett volt egy lyuk.

– Gyere te is, kis a! Ne félj, nem harapom le a füledet! – kérte Dóri.

– Most inkább nem szeretnék. Jól meglesztek nélkülem is – felelte kis a.

– Na, jó, majd meglátjuk – mondta Dóri. – Kitaláltam egy játékot! Mivel még csak most ismerkedem veletek, szeretném, ha segítenétek nekem. Szavakat fogok mondani. Ha azt mondom, Dóri, akkor lépjenek ki azok, akik szerepelnek a nevemben, és álljanak helyes sorrendbe. Hoztam füzetet, és szépen lerajzolok mindent.

Hipp-hopp, összeállt nagy D, kis ó, kis r és kis i. Dóri. Igazán szépen álltak egymás mellett, csupán kis i feszengett egy kicsit.

– Ne izegj-mozogj, kérlek! Így nem lesz tökéletes a nevem a füzetben! – kérte Dóri.

– Bocsánat, de már nagyon kell pisilnem. Kimehetek? Ígérem, hamar visszajövök – mondta kis i.

– Rendben! Akkor addig nem lesz Dóri csak Dór – nevetett Dóri.

– De addig lehet Dóra! – szólalt meg kis a, és gyorsan odaszaladt kis i helyére.

– Köszönöm a segítséged, kis a. Meg is van a Dóra!

– Olyan is van ám, amikor csupa nagybetűvel írunk valamit! – kiáltott nagy T, remélve, hogy ő is bekerülhet Dóri füzetébe.

– Tényleg? És miért? – kérdezte Dóri.

– Akkor, ha valami fontosat akar közölni valaki. Például ha valamit nem szabad, akkor csupa nagybetűvel van írva, hogy TILOS! És az éppenséggel pont velem kezdődik – hencegett nagy T.

– Jól van hát! Legyen a következő szó a TILOS! Gyertek akkor, nagybetűk, álljatok a tilosba. Nagy T, nagy I, nagy L, nagy O és nagy S. Ők is egymás mellé álltak, de nem fogták meg egymás kezét.

– Ti nem szeretitek egymást? – kérdezte Dóri.

– De igen.

– Akkor miért nem fogjátok meg egymás kezét?

– Azért, mert a csupa nagybetűk alján nincs kis kunkor, és nem tudunk összekapcsolódni, de nincs is rá szükség, mert nagyok vagyunk, és tartjuk magunkat egyedül is.

– Látod, kis a! Azért kell odafigyelned a súlyodra, mert rajtad van kunkor, tehát te egyedül nem tudsz megállni. Viszont ha kövér leszel, akkor nem bír el a többi kis betű, és ferde lesz az írás a füzetben. Szegény gyerekek meg nem kapnak ötöst miattad az iskolában. Márpedig én nagyon ügyes és okos kislány vagyok, és még szorgalmas is. Szeretném, ha csupa ötösöm lenne majd. Megígéred, hogy a kedvemért szép kis a maradsz? – kérdezte Dóri.

– Igen! Most már értem, hogy miért kell vigyáznom magamra – szólt kis a.

– Az jó! Igaz, hogy én majd megnövök, de sosem felejtem el se a kisbetűket, se a nagyokat – mosolygott Dóri.

– Kérdezhetek még egy utolsót? – szólt kis a.

– Persze!

– A kis gyerekek miért nőnek meg?

– Azért, hogy megtanuljanak sok érdekes dolgot, mint például az írás és olvasás, aztán ha felnőttek, ők is taníthassák a kicsiket. Így a nagyok sem unatkoznak – magyarázta Dóri.

– Ezek szerint a kicsikre is nagy szükség van! – állapította meg kis a.

– Örülök, hogy rájöttél. Akkor lassan mehetek is haza, de előbb mindenkit lerajzolok a füzetembe, úgyhogy sorakozó! Mindenki a helyére!

Dóri hamar lerajzolta az egész ABC-t, így nem is kellett elbúcsúznia a betűktől, hiszen ott voltak a füzetében. Hogy milyen szavak állnak majd össze belőlük? Kedvesek, viccesek, de legfőképpen szépek!

 

A mese a Médiaunió Alapítvány 2011-es Mesélj mindennap! kampányának meseíró pályázatára érkezett.

Ha még több mesét szeretnél olvasni, folytasd a keresgélést a Magyar Olvasástárság (HunRA) vagy a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán!
Támogatóink: