Hová fordulhat a gyermek, ha baj van? Juhász László, pszichológus

2011. szeptember 28.

Amikor megtudta a várva várt örömhírt, áldott állapotba került, megtervezte születendő kisbabájának szobáját? Beszerezte ruhácskáit, játékait? Felkészült a mesélésre, a mesemondásra? Arra, hogy terhessége alatt és azt követően meséivel változtassa meg gyermeke, önmaga, családja, rokonsága, generációkra kihatva mindnyájunk, nemzetünk jövőjét, sorsát?

Kutatások igazolják, hogy mesélő szülő(k) gyermeke mesélni fog! Európában hazánk élenjár a korai (magzati és csecsemőkori) halálozások számában. A terhesség alatti gondviselés, amelynek részei lehetnek a „pocakmesék”, megváltoztathatják az édesanya és magzatának, csecsemőjének kapcsolatát, egymáshoz való viszonyulásukat. Magzata által az anyaméhben hallottakat közvetlenül felhasználhatja gyermeke csecsemőkorában! Ezzel is csökkentheti a korai gyermekhalálozás kockázatát! Gyermeke életkorának megfelelő, helyesen kiválasztott mesék mesélésével segítheti fejlődését.

Minden életkornak megvannak az aktuális fejlődési sajátosságoknak megfelelő meséi, amelyek funkcióikkal fejleszthetnek, szórakoztathatnak, taníthatnak, beleértve a szükségletek, vágyak szabályozását. Segíthetik a népi, nemzeti, nemzetiségi identitás megőrzését. Hová fordulhat a gyermek, a szülő, a nagyszülő, a nemzet, ha bajban van és segítségre vágyik? Szeretteihez… Múltjához… Utóbbiból hiányzik az a közel tízezer mese, amely ma is a múzeumok irattáraiban feldolgozatlanul, kiadatlanul, gazdát keresve porosodik.

A mesék a testi és lelki egészség kulcsai. Segítségükkel megtaníthatja gyermekét a stressz kezelésére, változó világunkban létfontosságú megküzdési stratégiákra. A mesék sok fajtája egyszerre gyógyítja a mesélőt és hallgatóit! A mesék segítségével gyermeke megőrzi és fejleszti mindazon adottságokat, képességeket, amelyek révén szerető szívű, egészséges, boldog, gyermekeit értékekre nevelő, önmagát megvalósító szülő lesz. Az ilyen emberek zálogai nemzetünk fejlődésének! Mesélj mindennap!