Amikor elragad a képzelet…
2011. december 27.
Ma már senki sem vitatja a mese és a mesélés fontosságát, hiszen a gyermek értelmi, érzelmi fejlődésében fontos szerepet játszik. Azt azonban kevesebben tudják: az sem mindegy, hogyan adjuk elő a történetet, bevonjuk-e a gyereket a mesélésbe. A témáról Berta Judit pszichológust, a „Mesélj mindennap!” kampány egyik szakértőjét kérdeztük.– Miért fontos, hogy ne csak elmondjuk, hanem el is játsszuk a mesét hangokkal, grimaszokkal, gesztusokkal?
– Elengedhetetlen, hiszen a mese egyik legfontosabb jellemzője, hogy elragadja a képzeletet a mindennapokból. Ha a mesélő nem a megszokott hangján beszél, azzal is jelzi, hogy most valami különleges, izgalmas dolog következik.
– Hogyan vonjuk be a gyereket a mesélésbe?
– Inkább kisebb korban érdemes bevonni a gyerekeket, amikor a fő program még a képeskönyvek nézegetése, vagy rövid, képekkel illusztrált történetek mesélése. Ilyenkor ugyanis, ha rákérdezünk egy-egy tárgy nevére, vagy megkérdezzük, neki van-e ilyen, az az értelmi fejlődés szempontjából is jelentőssé válik, hiszen gyarapszik a szókincse és a memóriája is fejlődik. A későbbiekben, a tündérmesék időszakában inkább zavaró az ilyen aktivitás.
– Fontos-e, hogy a mesélés után megkérdezzük a gyerektől, mire emlékszik vagy mit tanult a meséből?
– Egyáltalán nem tartom fontosnak, hogy „erőltessük” a tanulságok levonását. A felnőttnek nem is szükséges ilyen irányú kezdeményezéseket tennie, ám ha a gyerek maga rákérdez valamire, akkor természetesen érdemes ezekről beszélgetni vele.