A fizika határain túl (Nyulász Péter)

2011. november 09.

Fénysebesség

Nem kell hosszas fizikai modellezés és matematikai okfejtés ahhoz, hogy belássuk: a fénysebesség átléphető. Mert hiába szedi a lábát az a fény, hogy a nyomunkba érjen, úgy lehagyjuk, mint a sicc! Elég csak annyit mondani: egy távoli bolygón – és mi már ott is vagyunk, a fény pedig csak valahol féltávnál lógatja a nyelvét.

Időutazás

Az előbbi nyomán már nincs is szükség fejtegetésre. A gondolat olyan gyors, hogy már akkor tudja mindenki, mit írnék le, amikor még bele sem kezdtem. A mesés képzelet elhagyja az időt, s pillanat alatt elrepít a régmúltba, vagy akár még az elképzelhetetlenül távoli jövőbe is.

Szingularitás

Mindent vonzó mágnes kétféle is van. Az egyiket gravitációnak nevezi a tudomány, ám a működési mechanizmusát a mai mapig nem sikerült megfejteni. A másikat még nem illették tudományos elnevezéssel, s tán épp azért, mert a titka olyannyira természetes: ez a mesélés. Mágikus ereje magábaolvaszt mindent, s mindenkit, s ezáltal hoz létre végtelen görbületet a téridő kontinuumban.

Oldhatatlan kötés, a megmaradás törvénye

A levezetés egyértelmű következménye, hogy a mesélés az együttlét szinonimája, s egyben az összetartozás záloga. A közösen megélt pillanatok és átmesélt történetek teszik otthonná a házat, családdá az emberek egy csoportját. Ha megkérdezünk egy apró gyermeket, akinek mesélnek otthon, honnan ismeri Piroska vagy Hófehérke történetét, a válasza ösztönösen az lesz: anya, apa vagy épp a nagyi mondta. A legfontosabb mesék így éppen azok, amik saját magunkkal történtek. Anya, vagy apa ölébe telepedve egy kis mesés körítéssel újra átélni és újraértékelni a történéseket – meséssé teszi a mindennapokat, s oldhatatlanná a kötődést. Az „emszercénégyzet” ehhez képest kismiska.